Az elmúlt hónapokban Duisburgot ellepték a cigányok, és mára már több tízezren telepedtek le a városban. A hatás természetesen nem maradt el. A helyiek, akik eddig lényegében csak a híradásokban láttak cigányt - akkor is csak olyan Kelet-Európában forgatott beszámolókat, ahol a jogvédők védelmezték a szerintük kiszolgáltatott embereket a többségi társadalom oktalan előítéletével szemben - most kezdenek ráébredni arra, hogy a hírek és a mindennapok valósága nem igazán akar találkozni egymással.
A duisburgiak hirtelen rádöbbentek arra, hogy a városukban megnőtt a lopások, a betörések, az erőszakos bűncselekmények száma és egész jól felfutott a prostituált és a drog kínálat is. Megjelent az erőszakos koldulás, a pofátlan kéregetés, az iskolai erőszak, miközben a cigányok által ellepett környékek elkezdtek rohamos ütemben lepusztulni egyre nagyobb teret adva a szemétnek, a mocsoknak és az igénytelenségnek. Az egyik Duisburg-Rheinhausenben álló nyolcemeletes épületet ma már csak a „rémület házaként"emlegetik a helyiek. Az ingatlan 46 lakásában több mint 140 cigány lakik, akik közül sokan a szabadban végzik el szükségletüket...
Aztán hogy teltek a hetek, hogy, hogy nem, hirtelen felütötte a fejét Duisburgban is a rasszizmus. A helyiek néhány hónap alatt megelégelték azt, amitől mi itt Kelet-Európában már évtizedek óta szenvedünk. A város polgárai aláírásgyűjtésbe kezdtek a cigányok bevándorlásának megakadályozásáért és a már ott lévők hazatoloncolásáért mondván, „a romák képtelenek betartani a társas együttélés szabályait". A végére többen még feljebb léptek a rasszizmus képzeletbeli létráján és kimondták a tiltott mondatot, azt, ami miatt a német jogvédők minden második hónapban élesen elítélik valamelyik kelet-európai országot: „A cigányok élősködnek a többségi társadalmon."
Azonban a történet itt még nem ért véget, mert amíg a németek csak szóban és írásban fejezték ki a felháborodásukat, addig az ott élő törökök ennél egy kicsit tovább mentek. Az általuk működtetett üzletekből és éttermekből egész egyszerűen kitiltották a cigányokat. Nem hogy nem szolgálják ki őket, de még be sem tehetik a lábukat az ajtókon. Legutóbb pedig már az is előfordult, hogy török fiatalok fizikai ráhatással, konkrétan pofán veréssel térítettek jobb belátásra néhány kötözködő cigányt. A tettüket többen végignézték, majd a végén elismerő taps fogadta az akciót.
Jó reggelt, Németország! - üzenhetnénk innen keleti végekről. Örülünk, hogy végre az ottani átlagpolgárok is szembesültek a valósággal. Örülünk, hogy kicsit megtapasztaltátok, hogy akiket adóitokból bőségesen eltartatok, azok egy szép estén simán rátok rúgják az ajtót, simán ellopnak mindeneteket, és pillanatok alatt egy mocsoktengerré változtatják azt a várost, amit eddig felépítettek magatoknak.
Olaszország és Franciaország után, most már talán Németországban is kezd az átlagember számára is egyre inkább világossá válni, hogy a liberált jogvédők által hangoztatott álszent érvek és javaslatok nem a probléma megoldását jelentik, hanem a meglévő gondok egyre durvább elmélyítését. Talán kezd egyre inkább ott is mindenki számára egyértelmű lenni, hogy a Kelet-Európában tapasztalható általános cigányellenes hangulat nem előítéletesség, hanem hosszú évtizedes tapasztalat, hogy a kérdés megoldására egészen más utakat kell keresni, mert amin most halad a píszi Európa, az egész egyszerűen nem vezet sehová sem.
Forrás: radicalpuzzle.blogspot.com
