2011. november 21., hétfő

Az Antropológia vívmányai 4. rész

A Fajok felismerése a külső jegyek alapján

Most hogy tisztában vagyunk a főbb európai fajokkal, vessük össze tudásunkat a valósággal és próbáljuk meg alkalmazni a valós környezetben. Ha kimentek az utcára, tömegközlekedéssel utaztok, vagy találkoztok barátaitokkal próbáljátok meg rájönni hogy ki milyen faj típusjegyeit öregbíti. Ez egy nagyon szórakoztató játék, aminek ha az alapjaival tisztában vagyunk, egyből élmény dússá tudunk tenni egy unalommal teli rakott BKV buszt-t. Ebből a tudásból a jelen álláspont szerint nem fogtok megélni, de személyes tapasztalataim alapján sok embert (nem afát) érdekelni fog az analízisetek eredménye. Fontos leszögeznem az elején, hogy tiszta fajúval nem fogtok nagyon találkozni. 2011-re ez egy elég ritka jelenség lett. De őket a legegyszerűbb behatárolni, ha tisztában vagyunk az előző cikkben tisztázott tényekkel. Egy tiszta fajú egyén szinte virít az embertömegből, és ha ilyet láttok, álljatok is meg egy pillanatra megcsodálni az ilyet, mert ritkaságszámba megy. Az alacsony termetű, kerek fejű, barnás szemű és sötét hajú egyénre könnyű rámondani az alpesi jelzőt, a valamivel magasabb termetű, de hosszabb koponyájú, szürke szemű, világos bőrszínű, széles járomcsontú (egyszerűbben pofacsont) egyénre a keletbaltit.

A korcsok faji megítélése már nagyobb kihívás, de főleg Magyarországon (erről majd még lesz mit írnom). A korcsok megítélése azért is nehéz mert nagyon megnő a típusjegyek száma, amik nincsenek összhangban. Ha a szülők 5 tulajdonságban különböznek, a gyermekük már 32 lehetséges tulajdonságban különböznek szüleiktől. És az, hogy vannak lappangó tulajdonságok is, amik csak generációk múlva lepik meg áldozatukat, vagy éppen nyertesüket, tovább nehezíti kezdő antropológusi pályátokat. Azonban vannak olyan átütő gének, amik royal flush-ként működve ütnek minden más lehetséges öröklött tulajdonságot.

Közismert hogy a feketék (negroidok) különösen remek biológiai génállománnyal rendelkeznek. Az ellenálló képességük felülmúlja a világ összes emberi faját, DNS-ük pedig sok generáció múltán is kiüthet az emberen. Sok házasság ment tönkre a Dél-Afrikai Köztársaságban, mire beismerték az orvosok is, hogy bizony-bizony csak egyszer kellett összehozni egy korcsot egy négerrel, de a negroid típus 5 generáció múltán is 100%-ig ki tud ütni a lurkón. A fehér embernek viszont a leggyengébb a bolygón. De ez még mindig nem a bánatra ad okot, hanem az elkötelezettségre és a kitartásra, hogy mindig tartsuk tisztán az örökölt folyékony „aranyat”.

Amikor fajdiagnózist próbálunk felállítani egy emberről, ne felejtsük el, hogy mindig van egy domináns fajjelleg, ami utal az elsődleges öröklött típusra. Sosincs 50-50. Ha nem is látod, vagy az is lehet, hogy nem is tudnád kiszűrni, akkor is az egyik kiemelkedik. A természet/Isten/Odin/Xenu gondoskodott róla, hogy a túlélés törvényeit továbbra is csak a legerősebbek gyakorolhassák. Továbbá, ha nehezen igazodunk el a vizsgálandó személyen, de éget minket a vágy, hogy megtudjuk honnan is jött, vizsgáljuk meg a szüleit, nagyszüleit, vagy testvéreit, a lényeg hogy egyenes ági leszármazott legyen. Ha ez megvan, már egész jól bekategorizálhatjuk. A 25-35 év közötti egyének adják vissza a legtisztább képet, mert az ő tulajdonságaik eddigre érnek meg.

Ez előtt a vonások még túl lágyak, sokban változhatnak is, ez után viszont már halványulnak a jellegzetességek az életvitel, környezeti változások és hasonlók hatására. Vizsgálandó terület még az egyén lelkialkata is, ami már egy egészen más világ. Ez a legnehezebb terület, mivel rengeteg minden befolyásolja kialakulását, főleg így 2011-ben, amikor annyi hatás éri az emberek lelkivilágát, hogy a faj lelkialkata nagymértékben deformálódhat. A lelkialkat leginkább a fajtisztáknál látványos, keverteknél ezt a diagnózist már nem könnyű felállítani, így ezzel nem is fárasztok senkit.

Ha ránézünk egy emberre 3 fő vonás fogja azonnal kiszúrni a szemünket. Ez alapján ítéljük meg már tudat alatt, hogy az egyén szimpatikus e vagy sem, van e esetleg valami számunkra látványos, érdekes az emberen vagy csak egyszerűen rondának tartjuk. Ez a szem-, haj-, bőrszín. A következő állomás pedig a testalkat. Innen megyünk tovább a koponyaalakra, majd eljutunk végül a kisugárzáshoz. Próbáltam felállítani egy sorrendet, de ezt úgyis embere válogatja.

A Bőrszín

A bőrszín a leglátványosabb, először is azért mert az a legnagyobb terület, a másik, mert a bőrszín egy nagyon nagy skálán tud mozogni, az albínótól a rézbarnán át egészen a bogárfeketéig, szinte mindenféle árnyalat megtalálható. A tulajdonságoknál van egy általános szabály: a sötét üti a világosat. Szóval a sötétebb tónusok – főképp hajnál és szemnél – sokkal erősebbek így azok könnyebben örökölhetőek. Téveszme azonban hogy a bőrszín kialakulásánál az éghajlati változások játszanak közre. A fehér ember gyermeke az egyenlítő alatt is fehérnek születik és a színes anya színes apától a hideg égöv alatt sem szül fehér gyermeket. Az antropológiai példák tárházául szolgáló Dél-Afrikát illeszteném ide szintén. A szóban forgó festékanyag, a bőr felhámrétegében fekszik. Az alatta levő irhában is vannak festékes sejtek, de ezeket a sötét fajoknál elfedik a felhám sötét rétegei, az európaiaknál pedig oly gyéren oszlanak el, hogy nem jutnak érvényesüléshez. A sárga fajoknál ellenben az újszülöttek keresztcsonti táján (derék), ahol a gerinccsatorna végződésénél még igen vékony a bőr, fekete alapon kékes színben gyermektenyérnyi foltként ütnek át. Ez az úgy nevezett mongolfolt a bőr vastagodásával lassan visszahúzódik, majd a 2. évben végleg eltűnik. Magyarországon és mindazokban az országokban, ahol mongoloid nyomok is fellelhetőek, elég gyakran észlelik.

A hajszín

A festékanyag a kéregállományban van, és ha a szemcsézettség ritka, akkor világos, ha sűrű, akkor sötétebb a színe. Az előző cikkekből már tudjuk melyik hajszín melyik fajokra jellemző. Van egy hajszín, ami a legritkább a világon, ez pedig a vörös. A vörös csak a kelta származásúakra jellemző és a kelta származásúak 40%-a hordozza ezt a lappangó tulajdonságot. Az íreknek vagy a skótoknak kb. 8% az esély arra, hogy az utód vörös hajjal születik, míg a többi európainál ez az arány mindössze 0,5%. A vörös haj azonban nem csak egy látványos hajszín, de aki ilyen hajjal születik, olyan géneket hordoz magában, aminek a kialakulásáról a mai napig csak nagyon keveset tudunk. Ez egy nagyon ritka és értékes típus. Szóval, ha van természetes vörös hajú ismerősünk tudassuk vele, hogy a genetikája nem csak hogy ritkaság, de kihalófélben is van. Próbálja meg ápolni és védeni fajiságát, mert belátható időn belül (50-100 év) végleg kihal a DNS-ük. Utánuk jönnek a szőkék, akik a legújabb orvosi kutatások szerint 200 év múlva örökre eltűnik ez a jellegzetesség.

A korcsosodás jellegzetes tünete, hogy a hajszín gyerekkorban még világos, majd csak nagyjából 14 éves korára, az ivarérettségre besötétül. Ez egy látványos harc a faji jellegek között, amikor is a sajátosságokban gyengébb többség legyűri az értékekben azonban színesebb kisebbséget. De ha csak megnéztek néhány gyerekkori képet és összehasonlítjátok a jelenlegiekkel, látni fogjátok, hogy egyes gyerekek egészen szőke hajjal jönnek a világra, majd a középiskolai évekre már szinte teljesen végbe megy az – hülyén fogalmazva- átalakulás.

A szőrzetet is górcső alá kell vennünk. A sűrű testszőrzet a kisázsiaiakra, földközire és az északira jellemző a leginkább. A legenyhébb szőrzete a mongoloidoknak van, akiknek nem csak bajszuk, de szemöldökük is ritkásan nő csak. Ez azonban nem jár együtt azzal, hogy a hajnak is törvényszerűen ritkásnak kell lennie, merthogy a mongoloidnak elég sűrű hajzuhataga van. A keletbaltiak haja egészen puha, egyenes és vékonyszálú, míg az északinál a haj inkább hullámos. Keveredés esetén, pedig a hullámos/göndör haj uralkodik általában

A Szemszín

Itt is találkozunk a „sötét veri a világosat” elvvel. Hogy a világos színek kerüljenek hatalomra kétszeresen rejtett hajlam szükséges – magyarosan kifejezve homozygota, de ahhoz hogy sötétebb legyen ahhoz elég a heterozygota, szóval elég az egy hajlam is. Tehát ahhoz hogy kék szemű legyen az utód mindkét szülőnél szükséges a hajlam hozzá (de az sem árt, ha alapból megvan), de ahhoz hogy barna vagy fekete legyen elég csak az egyik szülő domináns génjének színrelépése.

Akkor beszélhetünk egészséges faji felépítésről, ha ezek a szem-, bőr-, hajszín színei egységesek, szóval a világos bőrhöz, világos szem- és hajszín jön és ugyanez a sötétebb tónusoknál. Ha ezek keverten vagy nem egyértelműen ütnek ki, akkor határozottan beszélhetünk korcsosodásról (pl.: világos bőr- és szemszín, de a haj sötét).

A Termet

A test termete és megjelenése már erősebben függ a környezeti hatásoktól, de nem csakhogy ezektől, de a gazdasági és szociális körülmények és hatással vannak rá. A biológusok és antropológusok már régóta felfedezték, hogy a gazdagabb sorsban nevelkedett egyének magasabbra nőnek szegényebb társaiknál. Az életvitel is nagyban befolyásolja. A dohányosok és alkoholisták kisebbre nőnek (persze ezt olyan korban is kell elkezdeni). A sport viszont pozitív hatással van a végtagok fejlődésére és az alak nemesedéséhez. Az élet és életvitel okozta változások azonban sohase lesznek olyan mértékűek, hogy eltorzítsa a fajiság jeleit.

Az északi és dinári magas, de az alpesi és keletbalti már alacsonyabb. Ezek a jellegzetességek. De még így is megkülönböztethetőek. Például a dinári karjai rövidebbek, mint az északinak, de magasságuk hasonló. Ha megnézünk egy szerb – svéd focimeccset látni is fogjuk a különbséget. Következzen néhány jellegzetesség: Az északi és földközi ember combja hosszú, ellenben az alpesi, keletbalti és mongoloidoknál. Az európai ember mellkas területe domború, a négeré lapos; az északi és földközi emberé hengeres. Legszélesebb medencéje az északinak és a földközinek van, a többiekké keskeny, a négereké a legkeskenyebb. Az európai nők emlője a mellkason magasan helyezkedik el s a többi fajok nőiéhez képest csak magasabb korban veszít rugalmasságából.

Folytatjuk.

Bőrszín térkép




Hajszín térkép




Szemszín térkép