A mai napon ünnepeljük a hungarista hatalomátvétel 66. évfordulóját. Ez a nap minden magyar nemzetiszocialista embernek, mint fontos dátum kell hogy éljen a szívében. Ezen a napon a nemzet bebizonyította, hogy nem hajlandó gyáva árulóként bevonulni a történelembe és folytatja önfeláldozó harcát a Vörös Horda ellen. Ezen a napon minden bajtársnak kötelessége megemlékezni elődei áldozata előtt! Íme, egy történelmi összefoglaló, hogy mindenki képben legyen:
Horty Miklós (Főleg a nyugat-barát Betlen Gábor rábeszélésének hatása miatt), a teheráni konferencia eredményének bekövetkezésétől tartva külön békét akart kötni az angolszászokkal, ezzel elkerülve a bolsevik megszállást. Ez azonban addigra teljesen lehetetlenné vált, hiszen Magyarország a szovjet megszállási zónába esett így. 1944 szeptemberében, a valóságot elutasító Horthy Hadúr követet küldött az britekhez. A követet - aki Náday tábornok személyében állt – az angoloknak személyesen is el kellett utasítaniuk, miszerint szó sem lehet, sem különbékéről, sem külön-fegyverszünetről. A szomorú hírt hallatán Horthy továbbra is ragaszkodott a kiugráshoz. Szeptember 11-én tanácsadóival megbeszélte a kiugrási tervet, amiről azonban Szálasi is tudomást szerzett. Hogy megakadályozza az Alkotmánysértő hazaárulást (az alkotmánysértést az Aranybullára hivatkozta Szálasi, amelyben az áll, hogy a nemesség joga fellázadni az alkotmányt sértő király ellen), megbízta Kovarcz Emilt, hogy dolgozzon ki tervet a nyilas katonai hatalomátvételéhez. Időközben a németek sem tétlenkedtek. Megbízták a legendás Otto Skorzeny-t, hogy az ő „sajátos” módszereivel emlékeztesse a magyar kormányzót arról, hogy mi az árulók jussa. Október 15-én délben Horthy a Magyar Rádión keresztül értesítette a magyarságot arról, hogy el szándékozik adni a lelküket, a szovjeteknek. A proklamáció utána azonban Kovarcz Emil zseniális terve automatikusan életbe lépett. A pártszolgálatosok azonnal megszállták a rádió épületét, a telefonközpontot, az összes magyar minisztériumot és hidakat. A budapesti hadtest egyöntetűen elutasította kormányzó árulását és a hungaristák mellé álltak. Horthy miután észrevette, hogy testőrségén kívül mindenki ellene van, visszautasította a kiugrási tervét és lemondott posztjáról. Technikai okokból a németekhez csak 16-án hajnalban jutott el a hatalomátvétel híre, így reggel 6-kor kiadták a Vár megszállásának parancsát. 5 perccel később - miután már folyt a harc – kapták csak meg a fegyverletételi parancsot (Ennek az 5 perces csatának volt néhány értelmetlen halottja mindkét részről). 1944. október 16-án, délelőtt Szálasi meggyőzte Horthy-t, hogy nevezze ki miniszterelnökké, és hogy a válságos hadiállapotra való tekintettel azonnal kormányt alakíthasson. Erről a kelletlenkedő Horthy-t meg is bízta. Szálasi Ferenc által megalapított kormány esküt tett a Szent Korona előtt, így lettek ők az utolsó legitim kormánya a nemzetnek. 1944. október 27-én beterjesztettek egy törvényjavaslatot az Országgyűlés elé, hogy tegyék meg Szálasi Ferencet Nemzetvezetőnek. November 3-án ezt elfogadták és november 4-én letehetett az államfői esküt a Szent Korona színe előtt. Ennek értelmében Szálasi nem a németek által hatalomra segített bábú volt, hanem a magyar nemzet akarata által támogatott legitim államfő.
A végére had idézzem Tudós-Takács János szavait: „A magyar nép nem áruló! A magyar nép a szabadságát és függetlenségét az életénél többre becsüli! A magyar nép – ahogy a hős pesti srácok bebizonyították – inkább akar hős lenni egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át!
Ez 1944. október 15-e és 1956. október 23-a közös tanulsága!”
Kitartás, Éljen Szálasi!
