Tényfeltáró cikksorozatunk következő állomásához elhagyjuk az Öreg Kontinens partjait, és az Új Kontinens felé vesszük az irányt, a szebb napokat is látott, hajdani Inka Birodalom területére. Remélem már többen kitalálták, hogy Peruról van szó. Ezen a háborúktól és regionális harcok által szabdalt környéken épült ki ugyanis az Amerikai kontinens leghíresebb kommunista terrorszervezete, a Fényes Ösvény (avagy a Perui Kommunista Párt). A világ ezen a pontján egyáltalán nem ritkák háborúk, mivel állandó területi követeléseik vannak a szomszédaikkal szemben. Ezek az országok lényegesebb történelem- és identitás hiánnyal küszködnek, ez pedig lehetővé teszi a lakosságnak, hogy olyan agresszív és primitív ideológiák célpontjának tegyék ki magukat, mint a Maoizmus.
A Fényes Ösvény (továbbiakban: FÖ / PKP), ugyanis elsősorban a kínai vonalat preferálja, tehát a Mao Ce-Tung féle kommunista berendezkedés alapjaira fektette elveit. A kialakulásukra választ adva; Peruban olyan politikai rendszer működött, ami a perui népet osztály és faji alapon különböztette meg. Erre reagálva született meg ez a rendkívül kegyetlen szerveződés. Abimael Guzmán Reynoso („Gonzalo elnök”), az egykoron filozófiát tanító egyetemi tanár alapította a PKP-t 1973-ban. Guzmán annak idején Kínában kapott kiképzést azon a bizonyos „nagy ugrás” lezajlásakor. A „nagy ugrás” művelet köztudottan katasztrófába fulladt, miután az erőltetett iparosítás következtében röpke 20-30 millió ember halt éhen pár éven belül. Talán ez vezetett a perui vörösök bukásához, de nem akarom lelőni a poént. 1980-ig nem igazán végeztek olyan tevékenységet, amit egy terrorista csoporttól megszokhattunk, ezért az ez előtti időszakban nem is nevezném őket terrorszervezetnek. A névválasztással kapcsolatban elmondanám, hogy a FÖ sosem nevezte magát így, hanem Perui Kommunista Párt-nak hívták. Ez azért alakult így, mivel az 1960-as években „meglepő módon” a PKP ideológiai vitákba keveredett és több részre szakadt. A szétesett sejtek azonban mindegyike PKP-nek akarta magát nevezni, így a megkülönböztetést a csoportok által kiadott újságcímekkel gyakorolták. A Guzmán által alapított mozgalom lapja a Fényes Ösvény címet viseli, utalva José Carlos Mariátegui, az eredeti PKP megalapítójának kijelentésére, miszerint „a marxizmus–leninizmus fényes ösvényt nyit a forradalomhoz”.
1980-ban, 1964 óta először demokratikus választásokat írtak ki Peruban. Gonzalóék kaptak az alkalmon és felszólították a lakosságot a választások bojkottjára, ők pedig meghirdették a fegyveres osztályharcot. Szert is tettek egy barátra, név szerint a Túpac Amarú Forradalmi Mozgalom (MRTA) (ez nem az a Túpac :D). Bázisuk a főként a társadalom perifériáira szorult indián és paraszti lakosság volt, akik az őket elnyomó rendszer ellen kerestek megoldást. Kialakult egy szegény értelmiségi elit. Ez lett a vezetősége a FÖ-nek. Később az ország számos pontján találtak követőket, még Lima külvárosaiban (nyomornegyedeiben) is komoly erőkkel voltak jelen. Nem csak a tagok, de pénz is folyt bőven a csoporthoz. Peru ugyanis, Kolumbia utána a világ második legnagyobb kokain termelője. Az FÖ azonnal át is vette a kokatermelés fölött az ellenőrzést. De az FÖ nem az elsősorban erős népi bázisa révén révén, hanem az indián kokatermelés és feldolgozás védelmével és megsarcolásával szerzett, illetve szerez forrást akciói és fennmaradása számára. A 80-as évek közepétől azonban az elvártnál kevesebb sikert aratott a Guzmán által meghirdetett „hosszú népi háború”. Új stratégia kellett. A városi tagokat bevetve sztrájkokat, szabotázsokat és földfoglalásokat szerveztek, de ez is kevés sikerrel járt. Időközben viszont nőtt Guzmán személyi kultusza. Hozzászóló imák, fohászok és esküvők csak növelte az FÖ és a valóság közötti táguló szakadékot. Szektás zártsága, szigorú belső hierarchiája és erősödő agresszivitása a saját nemzete ellen, még mindig nem volt elég ahhoz, hogy feloszoljanak. Fennmaradásuknak köszönhető, hogy az állam belső szervezetlensége és a városi elitek rasszizmusa erősebb volt a csoport gyengeségeinél.
A vörösök terrorizmusa már az egész országot bejárta. Híresek voltak machetével való foglyok lemészárlásáról és arról, hogy teljesen véletlenszerűen végeztek bombatámadásokat, akár egyszerű, civil célpontok ellen is. Jó elvtársakhoz híven sikerült összeugraniuk a MRTA-val is az utánpótlás és a kokaültetvények feletti ellenőrzés miatt. Az egyre növekvő káoszban az ártatlan lakosság megoldás után kezdett keresni, és ezt a megoldást egy japán származású elnökben látták, névszerint Alberto Fujimori-ban. 1992-ben szinte diktátori hatalmat épített ki. Feloszlatta a parlamentet és a bíróságokat, azért hogy elkaphassa Gonzales elnököt, az FÖ vezetőjét. Vesztüket hozva új problémával találta magát szemben az FÖ. A parasztok önvédelmi csoportokat alakítottak a PKP ellen, amiket rondáknak hívnak. A parasztok az sokéves elnyomás után belátták, hogy nem érdemes együttműködni a komcsikkal, ezért a sarkukra álltak, és fegyvert ragadtak. Legnagyobb bázisuk elvesztése komoly csapást jelentett a kommunisták számára. Peru történelmének legvéresebb, szinte polgárháborús időszakát élte, amikor mindkét oldal teljes erőbedobással esett egymásnak. Elszaporodtak a tömegmészárlások, népirtások, majd a sikeres hadjáratban el is fogták több vezetőjét a mozgalomnak. Magát Guzmánt is lefülelték 1992-ben és közszemlére tették egy üvegketrecben. Fujimori missziója után a Fényes Ösvény már csak árnyéka régi önmagának. Habár továbbra is aktívak, meg sem közelítik a fénykorukban 5000 tagos létszámot. A dzsungelben bujkálnak és hallgatnak. Szövetségeseik nincsenek, külső támogatása sincs. Mind a mai napig saját magát tartja az utolsó valódi kommunista mozgalomnak. 2003 óta viszont újra hallat magáról. Egy argentin olajtársaság üzemeltette tábort rohant le, a szemtanúk szerint mintegy 200 gerillával. A hatóságok beijedtek ezért elfogták az egyetlen szabadon lévő egykori FÖ vezetőt (Filomeno Cerron Cardosót 122 gyilkosságért, 92 terrorista akcióért és számtalan mezőgazdasági szövetkezett ellen elkövetett részvételéért körözték). Nem ez rejtette a problémára a megoldást, , mert a támadások továbbra is szaporodtak Peruban. Osman Morote az FÖ második embere, börtönében adott interjújában kijelentette hogy a Fényes Ösvény sem politikai céljairól, sem ideológiájáról nem mond le. A nyilatkozata előtt egy héttel fegyveresek végeztek öt tengerészgyalogossal és két felderítő civillel.
A Fényes Ösvény tehát továbbra is működik a Dél-Amerikai dzsungelben, a világ e szegény vidékein mindig lesz támogatottsága a kommunizmusnak. A „latinamerikanizálódás” mára már fogalommá vált, ami a társadalmi rétegződést két, egymástól óriási távolságra lévő csoportra bontását jelenti. Az átlagemberek mindennapos harca az élethez való jogért olyan ideák erősödését jelenthetik, mint a vörös terror, az ebben való hitüket pedig csak erősíti az identitásuk körüli káosz. A Fényes Ösvény felemelkedése és bukása is csak egy újabb bizonyíték arra, hogy a bolsevizmus nem jelent gyógyszert a sebeikre, hanem inkább csak elmélyítik azokat, örökké tátongó sebhelyekké csúfítva azokat.Berzerker
