Néha úgy eltöprengek rajta, hogy mit
is képvisel a mi oldalunk. Legalábbis, hogy elméletben meg
gyakorlatban, az teljesen más. Egy jó ideje már sajnos tendencia,
hogy a jobboldali tüntetések nagy
részét olyan elemek teszik ki, akik a legkisebb
mértékben sem képviselik azokat az
értékeket, amiket kellene, vagy amit a magukon hordott
jelképek mutatnak a külvilág felé.
Amit az úgynevezett nemzeti oldalon
látok mostanság, az több mint siralmas, köszönhetően a
felhígult közegnek. Mennek a hangzatos jelszavak, a folyamatos
eszetlen hőbörgés, éppen csak az ember önképzése mentálisan,
és fizikailag....na igen, ez marad el. Sokan elfelejtik, hogy a
baloldali/antifasiszta mozgalmaktól abban nagyon is különbözik a
miénk, hogy mi elsősorban valamiért és valami mellett vagyunk
(PRO) és nem elsődlegesen valami ellen (KONTRA), mégis mintha a
sorainkban totálisan az utóbbit látnám megvalósulni. Megvan az
ingyen balhé, a szórakozás központúság, lassan már egyesek azt
se tudják, hogy egy hétvégén melyik jobbos koncertre látogassanak
el, vagy hogy hány sört húzzanak le, hogy aztán a delírium
állapotában minél jobban tudjanak kart lengetni, majd elegánsan
elfeküdni a saját hányásukban. De az, hogy egy könyvet
megvegyenek és elolvassák, hogy műveljék magukat, az már
messzemenően túl halad egyes emberek képességein.
Sajnos a tüntetők túlnyomó
többségén meglátszik, hogy ezek az emberek az elmúlt 20 évben
nem, hogy színházban nem voltak, de az értelem legkisebb szikrája
sincs meg bennük, pedig elvileg ők a tudás népe, valamint a
mindenek felett álló Magyarság képviselői! Teljesen tiszta tény
az is, hogy a baloldal tele van deviáns színészekkel/rendezőkkel,
viszont szerintem az még Alföldinél is nagyobb tré, hogy nem
tudunk egy hazafias, nemzeti érzelmű, igényes és kreatív
rendezőt felmutatni ellenpólusként! Miért kell minden egyes
pillanatot és alkalmat megragadni, hogy feleslegesen lehessen menni
az utcára hőbörögni? Tüntetni akkor kellene, amikor ténylegesen
van miért, és nem csak „unalomból” ! Elég szomorúnak
találom, hogy ha valaki életének ez az állandósult, „pattogjunk
mindig” folyamat ad értelmet, ahelyett, hogy olyan dolgokra
koncentrálnánk, amik valóban segítenének felnyitni az emberek
szemét (lásd a ma délutáni Szíria melletti demonstráció, ami
valóban egy fontos dolog lenne).
Az írásom célja nem egyes emberek
munkájának a sárba tiprása, vagy lekicsinylése akar lenni, mert
tisztában vagyok vele, hogy lehet, negyed annyit sem raktunk még le
az asztalra mint ők. De át kellene gondolni, hogy hogyan, és merre
tovább, miként kellene megszervezni a következő lépéseket. Mert
az irány, amerre ez a nemzeti oldal halad, az minden, csak nem
pozitív és építő.
