Ki is volt valójában Nelson Mandela?

Nem is olyan régen Eugene Terre'Blanche kapcsán közöltem az alábbi összefoglalót Nelson Mandela ”munkásságáról”, az ”Egy Nobel-békedíjas terrorista” címmel. Most, hogy Mandela tegnap éjjel bekövetkezett halála miatt, a liberális világ térdre roskadva zokog, és gyászolja ezt a mészárost, mint a béke harcosat és az igazság mártírját, azt gondolom újra aktuális a téma. Lássuk hát, hogy ki is volt valójában az a ”jóságos” Nelson Mandela.

Mandela miután kicsapták a Fort Harei egyetemről, belépet az Afrikai Nemzeti Kongresszusba (ANC), és ettől fogva 18 éven át egyik vezetője volt az ANC/CPSA szövetségnek; 1948-ban másik két társával megalakította az ANC ifjúsági részlegét, amelynek 1950-ben lett a főtitkára. Az ANC akkor már hosszú évek óta moszkvai befolyás alatt állt.

A kommunizmus Afrika déli részén már 1917-ben megkezdte a hódítást, az ötödik hadoszlop ügynökei beszűrődtek a munkások szakszervezeteibe, majd 1921-ben megalakult az első Kommunista Párt/CPSA. A kezdetben "feketék védelmét és érdekeit képviselő" ANC 1912-ben alakult, mely szervezet aztán a legnagyobb bolsevista befolyás alá került: a Komintern hatodik kongresszusán 1928-ban elhatározta, hogy a CPSA-nak át kell az ANC-t alakítania harcoló forradalmi szervezetté. Az ideológiai harc vezetői 1948-tól az ANC ifjúsági részlegének a vezetői voltak, közöttük Mandela. 1936-ban az ANC már kommunistát választott főtitkárának.

A 37 éves Mandelát 1955-ben letartóztatták hazaárulásért, de 1961-ben felmentették. Kihasználva a visszanyert szabadságát fegyveres ellenállásra készült, amelyre külföldön kapott kiképzést. 

Földalatti mozgalmat indított és megalakította az “Umkhonto we Sizwe” /a nemzet lándzsája/ terrorszervezetet, az ANC katonai részlegét. A hatvanas évektől Kuba egyre inkább kiépítette kapcsolatait Dél-Afrikával: Che Guevara vezetése alatt kiképzést, hírközlési és diplomáciai segítséget és fegyvert szolgáltatott.  1963-ban Mandelát és ANC/CPSA társait tetten érték, amint 48 ezer szovjet gyártmányú akna és 210 ezer kézigránát behozatali tervein dolgoztak. Birtokukban találtak számos okmányt is, amelyek bebizonyították, hogy Moszkva, Algéria, Kína, Csehszlovákia és Kelet-Németország pénzelte és támogatta kommunista forradalom kirobbantását Dél-Afrikában.

Mandela a terrorista-kommunista

Hazaárulási tárgyalásán, amely szabad és igazságos volt, Mandela beismerte bűnösségét és hét társával együtt életfogytiglani börtönre ítélték. A tárgyaláson a bizonyítékok között szerepelt Mandela saját kézírásos, 62 oldal terjedelmű „How to be a good communist” /Hogyan legyünk jó kommunisták/ c. irománya, amelyben többek között így ír:

“Mi a Kommunista Párt tagjai a modern történelem legelőrehaladottabb forradalmárai vagyunk. Ahhoz, hogy a legelőrehaladottabb kommunista harcossá legyünk nem elég megérteni és elfogadni a marxizmus/leninizmus elméletét. A Kommunista Párt tagja alá kell rendelje személyes érdekeit a Párt érdekeinek...” 

Az ANC kommunista jellege nem kétséges, mert ezt számos kiadvány is bizonyítja. Mandela volt felesége a véreskezű Winnie politikai vallomásai 1986-ban:

”A Szovjetunió hordozza a fáklyát minden reményünk és cselekedetünk előtt. A leleményességet és bátorságot példaképünktől, a szovjet néptől tanultuk meg, amely szintén a szabadságért harcol, és hűsége rendíthetetlen a nemzetközi elkötelezettség iránt. A Szovjet-Oroszországban régi álmokból vált valóra a nép igazi hatalma. A szovjetek országa minden nép igazi barátja és szövetségese a sötét reakciós erők ellen vívott harcban.” /The Richmond News-Leader, 1986. 05. 02./

 Winnie és kommunista terrorszervezete, az ANC foga fehérjét 1986. áprilisában mutatta ki igazán:

"Gyufásdobozainkkal és nyakláncainkkal fogjuk felszabadítani ezt az országot."

És tegyük hozzá, hogy mindez a Nyugat teljes hozzájárulásával és jóváhagyásával! A felszabadító honleány "nyakláncolása" abból állt, hogy az ellenfeleik nyakába tettek egy petróleumba mártott autógumit,amit meggyújtottak és az áldozat vagy húsz percig szenvedett égve, ha közben el nem ájult a kínoktól.

Mandela 1991. júliusában - moszkvai és washingtoni bábáskodással - a dél-afrikai köztársaság elnöke lett. Az ANC az évszázad eleje óta 30 millió feketét próbált meggyőzni, hogy mostoha sorsukat a dél-afrikai fehéreknek köszönhetik, s ha mindenki fegyvert fog, lehet az majd másként is. A terroristáknak ez csak részben sikerült, de azok a feketék, akik ellenálltak, csúnyán megfizettek Mandela asszony "nyakláncaival".

Nos, Nelson Rolihlahla Mandela, - akárcsak Magyarországon elvtársa Kun-Kohn Béla 1919 tavaszán - is a börtönből szabadult 27 évi fegyház után 1990. februárjában, hogy mint az elnyomásban élő dél-afrikai feketék nemzeti hőse, az ANC főtitkáraként kézbe vegye a demokrácia gyeplőit. Nem a bőrszíne miatt volt börtönben, hanem mert az Istenfélő, erkölcsös dél-afrikai államra komoly veszélyt jelentettek Mandela kommunista kapcsolatai és tevékenységei. Hogy a dolgok egészen simán menjenek 1993. decemberében Nobel-díjat is kapott, Dél-Afrika demokratizálódásáért folytatott erőfeszítéseiért. A hatalom átadására óriási nyomást gyakorolt az amerikai kormány Moszkvával karöltve.

"Szent" Nelson Mandela (Jean Chrétien kanadai miniszterelnök szentnek hívta) kommunista? Dehogy! Csak véletlenül kapta a ’Chris Hani’- kitüntetést a dél-afrikai Kommunista Párttól, mely szervezet akárkinek nem osztogat könnyelműen kitüntetéseket.

1991. decemberében a dél-afrikai "forradalmár" Chris Hani kijelentette:

”Az ANC nem titkolja, hogy nagyon erős kapcsolatokat tart fenn Kubával, mely állam mindig segítette szervezetünket.”

 MANDELA ÉS AZ ANC NEM ISMERTE A TERRORT?

Persze, hogy ismerte és értett is hozzá nagyon jól! Az ENSZ, a Szovjetunió és szövetségesei, valamint néhány nyugati állam illetve szervezet cselekvő segítségével, az ANC nemzetközi elismerést és támogatást nyert. 1974-ben az ENSZ nemcsak elismerte az ANC-t, mint „Dél-Afrika nagytöbbségű népeinek képviselő szervezetét,” hanem több millió dollárral is támogatta a terroristákat.

Moszkva és a kommunista kormányok 1985-ben 30 millió dollárt adományoztak az ANC terrorcsoportnak.  A hírhedt dél-afrikai Kommunista Párt (CPSA) 1956 őszén támogatta a szovjetek véres beavatkozását Magyarországon, Csehszlovákiában és Afganisztánban. / Toledo Blade, 1986. 08. 10./

Mint korábban említettem, a szovjet-féle "világbéke" élenjáróját, az ANC-t, a dél-afrikai Kommunista Párt irányította, s ez utóbbi Moszkva teljes befolyása és irányítása alatt állt, két vezetője pedig a két zsidó lángelme, Albie Sahcs és Yossel Mashel (Joe) Slovo (1926-1995) volt, aki járatos volt a Talmudban és a KGB-ben ezredesi rendfokozatot viselt (bár ezt életrajzában tagadja).

A parancsokat, utasításokat egyenesen Moszkvából kapta. Az ANC-ben elvtársai a fegyveres ellenállást és terrort fokozatosan a ’70-es években kezdték, amikor a marxista-leninista elveket visszautasító, másként gondolkodókat a legnagyobb kegyetlenséggel gyilkolták meg a "felszabadulás, forradalom és emberi jogok" nevében. A nyugati sajtó ezeket a borzalmakat elhallgatja, sőt úgy állítja be, hogy a rengeteg vérontásért, gyilkosságért kizárólag a rasszista fehér apartheid kormány a felelős! 

A parancsokat, utasításokat egyenesen Moszkvából kapta. Az ANC-ben elvtársai a fegyveres ellenállást és terrort fokozatosan a ’70-es években kezdték, amikor a marxista-leninista elveket visszautasító, másként gondolkodókat a legnagyobb kegyetlenséggel gyilkolták meg a "felszabadulás, forradalom és emberi jogok" nevében. A nyugati sajtó ezeket a borzalmakat elhallgatja, sőt úgy állítja be, hogy a rengeteg vérontásért, gyilkosságért kizárólag a rasszista fehér apartheid kormány a felelős!

A kommunista hatalomátvétel óta megkezdődött az országban a fehér lakosság szisztematikus kiírtása. A nemzetközi Interpol szerint Dél-Afrika ma a világ harmadik legveszélyesebb állama. Minden évben 20 ezren lesznek gyilkosság áldozatai, javarészt fehérek; a nemi erőszak bűncselekménye terén a második helyet foglalja el (minden 100 ezer nőből 137 áldozat), az áldozatok többsége itt is fehér. Dél-Afrika valóban "felszabadult". A lakosság 20 százaléka – főleg feketék - fertőző AIDS-beteg. 

Akárcsak Magyarországon 1920-ban a Szamuelly-féle nyilvános akasztások és kivégzések rettegésbe taszították a lakosságot, hasonlóképpen Dél-Afrikában is a nyilvános mészárlások fő célja volt a megfélemlítés. Ahogy Tim Ngubane (ANC) magyarázta 1985. októberében a kaliforniai egyetem egyik előadásán:

"Azt akarjuk, hogy a kollaboránsok halála olyan visszataszító és félelmetes legyen, hogy soha senkinek az eszébe ne jusson velünk ellenkezni."

 Joe Modise ANC-tag 1985. decemberében így szólt az ANC Radio Freedom egyik adásában:

"Népünknek csoportokba kell szerveződnie, és hagyományos fegyverekkel kell szembeszállnia az ellenséggel. Miután felismerte az ellenség ügynökeit, népünknek ezeket meg kell ölnie. A parlament bohócait mind el kell pusztítani."

1986-ban újabb felszólítás a Radio Freedom hullámain:

"Ragadjuk meg a fegyvereket, ’nyakláncokat’, kézigránátokat, géppuskákat, aknákat, és minden más eszközt, s vegyük fel a harcot a rendőrség és karhatalom ellen."

Dél-Afrika kommunizálása csekély tíz év alatt sikerült, és ezért súlyos felelősség terheli az amerikai és európai politikusokat, s nem utolsó sorban a Council on Foreign Relations és Trilateral Commission, és a Bilderberg nemzetközi csoportot. A hatalomátvételt lényegesen felgyorsította az ANC és a Kommunista Párt beszűrődése, nem is beszélve magában a dél-afrikai külügyminisztériumban befészkelődött marxista ügynökök munkájáról. 

Mandela Nobel-békedíját  az apartheid rendszer békés felszámolásáért és az új, demokratikus Dél-Afrika alapjainak lefektetéséért kapta. Hogy mennyire békés, és mennyire demokratikus ez, ennek eldöntését a fentiek tükrében mindenkinek saját belátására bízom.

Forrás: www.deres.tv, Szerző: PanzerJäger