1945. május 8.-án a második világszabadságharc végetért. A gyalázatos békeszerződések csak a halált és a szenvedést hozták Európára, miközben a háttérhatalom emberei elégedetten dörzsölték tenyerüket.
Ahogy a kizsákmányolás, a zsarnokság és az önkény világszerte nő, úgy az európai országok ellenállói sem tétlenek.
A megszálló hatalmaknak máig nincs érvényes békeszerződésük Németországgal, utolsó törvényes vezetőségének javát a nürnbergi kirakatperben likvidálták, a nemzeti szocialista tevékenységet betiltották, így ma önként és dalolva asszisztál a konzumidiótává nyomorított Európa önnön legyilkolásához.
Az öntudatos kevesek, akik őrtüzeket gyújtanak, állandó zaklatásnak, hatósági elnyomásnak vannak kitéve. Szólásszabadság nincs, ha hangot adsz a véleményednek, börtön vár, és meghurcolás.
Az európai nemzetek elnyomása nem ért véget 1945 május 8.-án, azóta is szüntelenül folyik. Nem fegyverekkel, hanem eszmei síkon, a népek elbutításával, az erkölcsi normák sárbatiprásával, és az állandó bűntudat keltésével. A tolerancia jegyében Európát bevándorlók hada szállja meg, akik gátlás nélkül rabolják ki, és gyilkolják meg az őslakosságot, a bábkormányok pedig előszeretettel asszisztálnak ehhez.
A munkanélküliség és az árak az egekben, családok mennek tönkre a mesterségesen gerjesztett pénzügyi válságok miatt, miközben az országok megszállása szép csendben megy végbe.
Nem dönthetjük el, milyen korba születünk, viszont azt, hogy a kapott időt mire használjuk fel, annál inkább! Az időnk ami van luxus, marakodás helyett inkább törekedjünk az egységre, a közös munkára!
Harcunkban meghalni lehet, de elfáradni soha! Kitartás!
