2012. szeptember 13., csütörtök

Mert nekik mindent szabad...

BUSZON...

Szeptemberi délután. Páran várakoznak az Andrássy úton a 105-ös buszra. Az begördül, hősünk ahogy annak idején tanulta, udvariasan maga előtt enged egy hölgyet felszállni. Az rámosolyog, megköszöni. Elfoglalja mindenki a helyét.
A busz indul, amikor hősünk felnézve egy fölé magasodó alakot lát. Nem kell hozzá semmi rasszizmus, ettől eltekintve mintha Kajafás állna ott, fagylaltját nyalogatva. Hősünk fölé hajol, és pökhendi fölénnyel, jól tagolva közli: "Máskor ne az ajtóban udvariaskodjon(!) mert nem tudnak mások felszállni.."

Választ kap Kajafás: fagylaltot sem lehet felhozni a buszra... (ami jogos, hiszen ha leejti mások ruhája szenvedi kárát) Ez azonban nem zavarja, önelégült vigyorral szorongatja a tölcsért. Vérlázító pökhendiség, szinte süt belőle: "nekünk mindent szabad. kioktatni, kifogásolni, fagylaltot zabálni ahol tilos, ésatöbbi..."
Aztán a "jeruzsálemi mosoly" jelzőn kicsit eltűnődik, tépelődik, majd lehajolva a fagylaltot akarja gyömöszölni a másik fotómasinájába... Némi svédtorna következik, a gép szerencsére megússza, a fagylalt a szomszédos ülésen rettegő asszony ölében landol... Majd jó Kajafásunk jobbnak látja azért odébb tenni hájas valagát, és ugyanolyan pofátlan módon másokat gátol a buszon való közlekedésben.

Teheti. Mert ő: Kajafás... Neki, nekik mindent szabad...


Egy olvasó.