A magukat igazi hardcore arcoknak valló srácok, mindig abba kapaszkodnak, hogy a hardcore eredendően antifasiszta volt és ez így is marad, ezért az NSHC-nak nincs létjogosultsága. Azon túl, hogy néhány világhírű együttestől csak erős ráhatással tudtak elérni antifa szellemiséget, vagy kevésbé látványos elfogultságot (pl: Hatebreed, Pro-Pain, Warzone), az elején kijelenthetem, hogy a hardcore a kezdetektől fogva inkább volt baloldali, semmint jobboldali. A hardcore fő szellemisége azonban igen is sok hasonlóságot mutat a nemzetiszocializmussal is. Mármint az eredeti nemzetiszocializmussal nem pedig a skinheadek által gyakran kifordított „ideológiai” massza, ami már nem sokban mutat hasonlóságot a hőskorban megálmodott ideákkal. Eddig hallottuk eleget, hogy az antifák milyen érveket hoznak fel azért, hogy az NS és a HC miért nem férhet meg egymás mellett. Nem mondom, hogy az összes ellenérv mellőzné a logikát, de lényegében csak együttesek dalszövegeit és interjúkból kimásolt idézetekkel tudták valamennyire is megvédeni az álláspontjukat. Most azonban szeretnék belemenni abba, hogy a hardcore igen is sokban hasonlít a nemzetiszocializmusra, sőt kifejezetten passzolnak egymáshoz.
1. Straight Edge
Az SXE ideológiája talán a leginkább kézenfekvőbb hasonlóság. Az alkohol és a nikotin okozta szellemi függőség leküzdése azért, hogy a szellem mindig tiszta legyen, határozott és célorientált. Ehhez párosul a vegetarianizmus, a szerelem/házasság nélküli sexuális együttlétek megtagadása, radikális állatvédelem, és minden ami függőségre alkalmas, mint a koffein és persze a különböző kábítószerek széles tárháza.
Adolf Hitler valószínűleg minden idők leghíresebb straight edge karaktere. Köztudottan megvetette az alkohol és a kábítószer adta élvezeteket. Az ő nevéhez fűződik a világ első cigeretta és alkohol ellenes kampány is. Óriási szerepe volt az állatvédelem problémájának globális felhívására. Ebből már egyértelmű, hogy megrögzött vegetariánus is volt, amit a sziklaszilárd állatvédelembe vetett hite táplált. Nála nagyobb puritán szellemiségű egyén talán már csak Szálasi Ferenc volt.
Mivel mindkettejük állították fel azokat az elvi alapokat amire épül a világnézetünk, joggal állíthatjuk, hogy a nemzetiszocializmus magasabb szintre emelte a straight edge életmódot mint azt valaha akárki is fogja. A Waffen-SS intézménye is egy az egyben SXE-nek mondható. Az az elv miszerint céltudatosan élünk, figyelünk a környezetünkre, segítjük az elesetteket, és aszerint is élünk amely szerint hírdetjük, már jóval Ian MacKaye előtt formát öltött a Swasztika lobogója alatt.
2. Unity - Egység
Sok hardcore banda zenél az összetartásról és az egységről, az úgynevezett „unity”-ről. Ennek a lényege abban merül ki, hogy a hardcore közösségeket egy azon célért kell harcba állítani, szóval félre kell tenni a személyes sérelmeken alapuló nézeteltéréseket és közösen kell megoldani az égető problémákat.
Meglepően a nemzetiszocializmus – mint birodalmi szerveződés – mindig komoly hangsúlyt fektetett az azonos tőről ágazó nemzetek egyesített birodalomban integrálásának fontosságára. A vér tisztaságának folytonossága, és hogy az azonos lelkületű és kultúrájú nemzetek egyazon országban egyesítsék erőiket minden nemzetiszocialista számára egyértelmű cél. Ezen felül a különböző nemzetek közti viszályokon túl kell lépni és egy erős szövetségi rendszerbe sorakozni ahol a közös cél mindenki számára tiszta. Ez a cél elsősorban a kommunizmus elleni harc, a kizsákmányoló és elnyomó rendszerek elleni fellépés, a természeti és kulturális kincseink megőrzése és a jobb kommunikáció és együttműködés a világ különböző pontjain élő népek között az élhetőbb világért. Akármilyen hihetetlen tisztelt antifa hardcore, de ezek a doktrínák a nemzetiszocialista értékrend alapjait képzik.
3. Kompromisszum ellenesség
Főleg X-es körökben jellemző, de az egész hardcore szénát áthatja egy bizonyos állhatatosság. Ez az állhatatosság arra irányul, hogy nem adjuk fel az elveinket, nem megyünk bele kompromisszumokba csak azért, hogy könnyebb úton érhessük el céljainkat. Ha elindultál a számodra igaz ösvényen akkor arról ne térj le soha, senki kedvéért. Ez a fajta ragaszkodás a gyökerekhez, hogy úgy mondjam nem egy tipikusan csak HC-ra jellemző sajátosság, de azt be kell látnunk, hogy sokan inkább csak beszélnek az eltökéltségről semmint aszerint cselekednének. Ha valaki olvasta a Mein Kampfot akkor tudja miért vontam összefüggést. A nemzetiszocializmus egy olyan idea aminek az egész világgal kell háborút viselnie, de nem azért mert az annyira „ördögi” lenne, hanem azért mert nem a pénzügyi világkartell érdekeit szolgálja, hanem a nemzetállamok szociális és nemzeti hegemóniáját. Pontosan ezért fontos, hogy egy olyan ember aki az NS útjára lép, ne vállaljon semmilyen kompromisszumot, hiszen minden más érdek ellentétes a mi érdekünkkel azért, mert befolyásolva vannak a hazug és önző kapitalista, liberális, kommunista nézetekkel.
A hardcore a punk-ból fejlődött ki, aminek ugye alaptulajdonsága a lázadás és a jelenlegi dekadens értékek megtagadása. Amíg a punk és a hardcore a szubkultúra szintjén, inkább csak kiparodizálja és ellenvéleményt kommunikál a világ felé agresszív fellépésével és a mindennapi társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet. Azonban, mint idea a nemzetiszocializmus nem csak kommunikálja a problémát hanem javaslatot is tesz a megoldásra. Egy szubkultúra erre persze nem képes, de egy világnézet azonban már igen.
4. Szocális érzékenység
Szegénység, osztályharc, közöny, állat- és környezetvédelem. Egy magára valamit is adó mezei hácé banda ír egy számot az előbbi témák valamelyikről. Ez alól kivételt képeznek az olyan mellékágak, mint a beatdown, (nem politikai) hatecore, powerviolence, post-hardcore, stb. Az előbbi fejezetben már kitértünk a társadalmi problémákra való rávilágítására, ami a hardcore egy alapvető jellemzője. Pont ugyanúgy mint a nemzetiszocializmus. Hiszen pont azért hívnak minket nemzetiszocialistának, mert éppúgy vagyunk nacionalisták, mint szocialisták, és szocialista alatt az igazi szocializmust értem, nem pedig a kommunizmus egyik újabb álarc forgató mutatványát.
Gyakran támadnak minket azzal, hogy embertelen a hozzáállásunk a világhoz és a problémáikhoz. Tény, hogy a nemzetiszocializmus a természet törvényeire alapozta tanait, aminek ugye első törvénye az erősebb törvénye, hogy az erős legyőzi a gyengét és érvényesíti akaratát fölötte. De pont azért vagyunk emberek és nem állatok, mert ezen szabályokat át tudjuk formálni a mi arcunkra, emberivé tudjuk őket tenni. Az erősebb kiválasztódása így nem feltétlenül a fizikai, testi adottságokra alapszik, hanem a szellemi és erkölcsi adottságokat is figyelembe veszi. Pontosan ezért lehetséges, hogy egy születési degenerációval született ember a III. Birodalom egyik legfelsőbb tisztviselője lehetett, nevezetesen propaganda miniszter. Sokan már tudhatjátok, hogy Dr. Joseph Goebbels-ről van szó. Goebbelsnek egy fejlődési rendellenesség során rosszul épült fel a jobb lábának izomzata, így a jobb lába, ahogy a magyar mondja, csökött lett és ezért sánta volt világ életében. Másik példa. A Hitlerjugend célja, hogy az ifjúság egy olyan életre tanító és széleskörű oktatásban részesüljön, hogy a Felsőbbrendű Ember létrehozásához közelebb hozza az emberiséget. De volt a HJ-nek egy különítménye ahol süketek szolgáltak. Ergó szintén születési rendellenességgel rendelkező fiatalok felvételt nyerhettek egy olyan szervezetbe, ahova megválogatták a jelentkezőket. Amúgy a halláskárosult Hitlerjugendesek átlagon felül teljesítettek, mert hajtotta őket a bizonyítási vágy egészséges társaik előtt.
Ha már a nagy hasonlóságoknál tartunk, megemlíteném a nagy különbséget is és ez a pacifizmus. Ez azonban egy kissé közhelyes, hiszen az összes zenei és divat kultúra ellenzi a háborút, kivéve az NS által átitatottak, amiből ugye nincs sok. Ez sem egyfajta szubkulturális sajátosság, hogy elítéljük a háborúkat, hanem egyszerűen egy liberális társadalmi demagóg arra, hogy elgyengüljünk és elfeledtessék velünk: a világ egy állandó háború, ahol a gyengék elhullanak, akármilyen rossz is ezt belátni.
Összefoglalva a hardcore-nak és nemzetiszocializmusnak igen is vannak hasonlóságai. Talán több is, mint azt az antifák remélni merik, de azt hogy ezt belássák, nem várom el tőlük. Nem véletlen, hogy ilyen gyorsan kialakult az NSHC és nem vert gyökeret például a hip-hop-ban, vagy a jazz-ben. Persze lehet itt ajvékolni, meg lázadozni, hogy csak azért sem, de ez a protestálás eléggé gyenge lábakon áll. Sőt az antifa szellemisége inkább mond ellent a hardcore-nak, mintsem mellette állna.
A primitív gyűlölet egy politikai kisebbségi csoport ellen nem összehasonlítható egy olyan szubkultúrával, ahol alapvető értéknek minősül az elesettek védelme, vagy a káros hatásoktól mentes élet. Ami közös és ez igaz mindegyik félre, az a hangos és agresszív üzenet. Belátom, hogy több banda tartja magát inkább baloldalinak mint jobboldalinak. Erre a választ az USA agymosott és megerőszakolt politikai rendszerében látom, ahol már rég nem tudni mit is jelent jobb-, vagy baloldalon állni.
Sokat segítene a tisztánlátásban, ha az ellenségeink és az emberek a nevünkön szólítanának. Nemzetiszocialisták vagyunk és nem pedig nácik. Ez is csak azt jelenti, hogy aki tudatosan nem használja ellenfele nevét az fél a névtől, és aki fél a névtől, az retteg annak viselőjétől.
Győzelem!
