Gyűlölet. És ennyi. Ennyivel körül is írtam mit jelent napjainkban antifasisztának lenni. De ez a gyűlölet más. Napjaink színes, liberális mesevilágában amikor mindenki toleráns (de mégse), mindenki egyenlő (de mégse) és mindenki szereti a másikat (de mégse), akkor jó antifasisztának lenni. Mind tudjuk, hogy tinédzsernek lenni milyen.
Nincs holnap, nincsenek határok és szabályok. A lázadás bizonyos formája pedig ehhez alapfelszereltség. Régen a liberális és kommunista diáklázadásokba belelövettek, de mára nincs meg a jog arra, hogy hathatósan fellépjünk a csőcselék ellen (lásd a legutóbbi angol incidenst, ahol azért tartottak 4 napig a lázadások, mert a rendőrség nem mert gumilövedéket és vízágyút bevetni, nehogy a végén rasszisták legyenek, vagy mikor Torontóban a rendőrök halál nyugodtan nézték végig hogyan verik be a kirakatokat az anarchisták). És így a csőcselék egy groteszk elsőbbséget élvez. Ilyenkor jó antifasisztának lenni. Egy olyan csoport ellen harcolni, akiket nem véd semmi és senki. Teljesen önellátó és önfenntartó. És nincsenek is valami sokan, sőt, sok országban kifejezetten kevesen vannak, ergo védtelenek. A modern világ liberalizmusa rendkívül frappánsan szabad kezet adott a gyűlöletnek is. Gyűlöld azt aki – szerinted – gyűlöl mást. Ez pedig az erkölcsbajnok antifasizmus.
Akárhányszor próbáltam antifákkal beszélgetni egyszerűen lehetetlen volt, mert nem tudtak összetenni egy kurva mondatot logikusan. De volt aki meg se próbálta megmagyarázni mit jelent antifának lenni, hanem egész egyszerűen elküldött melegebb éghajlatra a családommal együtt, mindenféle magyarázat nélkül. Intelligenciától túlcsordult egy társaság, akik a világ minden hibáját és problémáját megbélyegzik a fasiszta jelzővel és nekik ez elég. Antifának lenni így egy nagyon kényelmes és egyszerű dolog. Szerencsére ez nem Nyugat-Európa. Ahol a gazdasági jólétben és erkölcsi nihilizmusban nevelkedett primitív nemzedékből vagy drogos lesz, vagy egy névtelen hivatalnok valamelyik névtelen felhőkarcoló névtelen osztályán. Megértem, hogy a világ szar, miért ne érteném hiszen nemzetiszocialista vagyok. De az amit az afa művel egyszerű huliganizmus, abból is a gyávábbik fajta.
Lássuk be, hogy az afák nagy részével, eredetileg nem lenne problémája a szélsőjobboldali szervezeteknek. Hétköznapi magyar fiatalok. Az a gyűlölet amit a médiából hazudtak is nekik, rájuk nem is vonatkozna. Ehelyett inkább bemagyarázzák maguknak hogy ők zsidók, meg cigányok, meg anarchisták és akkor már megvan az oka, hogy antifa harcosok legyenek. Szánalmat érzek ezek iránt a megtévesztett srácok iránt. Azt viszont már most kijelenthetem, hogy elrettentő példából van elég, német testvéreink gúnyos vigyorral nézték az antifa szerveződéseket, vesztükre. Azt viszont kijelenthetem minden magyar nemzetiszocialista és jóérzésű magyar nevében, hogy itt nem lesz Németország. Személy szerint örülök, hogy az afák elvertek pár srácot a diófa utcában. Örülök hogy sokan elkezdték komolyan venni az antifák röhejes tevékenységét. Örülök, hogy sokakban ismét felmerült az antifa jelenség. Az örömöm azonban az antifákra nézve nagyon fájdalmas lesz.
Berzerker
