"Inkább hősként egy pillanatig, mint rabszolgaként egy életen át" - hangzik a Nemzetvezető idézete. 66 éve, 1945. február 11.-én ezek a szavak (mint már többször történelmünk során) ismét valósággá váltak.
Budapest ostroma volt a nagy Világszabadságharc (II. világháború ) egyik leghosszabb, és legvéresebb ostroma. Az ostrom 1944. október 29-én kezdődött meg, de még csak a pesti oldalon folytak a harcok ekkor. A védők sokszoros túlerővel néztek szembe, így sajnos nem lehetett megakadályozni, hogy karácsonyra bekerítse az ellenség a várost. De akár csak egykor Eger ostrománál, most sem maradtak egyedül a katonák: Budapest lakossága egy emberként állt fel, hogy segítsen a vérszomjas vörös hordák elleni védelemben. Volt aki fegyvert fogott, volt aki barikádokat épített, volt aki a sebesültek ellátásban segédkezett. A sokszoros túlerő viszont felülkerekedett, a hős védők a budai várba szorultak vissza. A bolsevik hordák által körülzárt várat védő seregnek február 10-ére alig maradt élelme és lőszere. Ekkor választás elé kerültek a védők: vagy megadják magukat, vagy kitörnek...
A választásukat ma már tudjuk... Ha a megadást választják, lehet hogy életben maradnak. De ők nem voltak hajlandóak annak a hatalomnak a lába elé letenni a fegyvert,a kinek hordái "fél Európát" fosztották végig, gyilkolták le a civil lakosait, erőszakolták meg védtelen asszonyait, lányait. Tudták, hogy a kitörés rendkívül kockázatos. Tudták, hogy mindenfelé ellenséges lövészek, szovjet harckocsik vannak, miközben a védőknek még a kézifegyvereikhez is alig volt valamennyi lőszerük. Viszont azt is tudták, hogy ennek a hordának nem fogják letenni a fegyvert SOHA! Hindy Ivánt idézve: "A kommunizmus az én szememben és elképzelésemben csak a rablást, a gyilkosságot, és mindenekelőtt a teljes vallástalanságot és ezen túlmenően az erkölcsi fertőt jelentette."
43900 katona tört ki február 11.-én este. Heves harcok közepette vágták magukat át a bolsevik csapatokon. A város határát 16 ezren érték csupán el. De ezzel még nem ért véget a hősök küzdelme. A városon kívül is kemény harcok folytak. Ugyan az erdők valamelyest biztonságot nyújtottak, de a harci repülők ott is támadták a kitörő harcosokat. Az erdőkből kiérve viszont semmi fedezék nem volt... Végül 700-an éték el a Pilisben húzódó német-magyar vonalakat. 20 ezren szovjet fogságba estek, a többiek viszont elestek az egyenlőtlen küzdelemben.
Ez a nap ettől kezdve a történelem arany oldalain szerepel. Ez a nap örökre egyet jelent a hazaszeretettel, a kitartással, a hűséggel, a bátorsággal. Ezen a napon ismét bebizonyosodott, hogy a szellem erősebb, mint az anyag! Mert bár Budapest elesett, de elsöprő erkölcsi győzelmet arattunk. A várost el lehetett venni tőlünk, Magyarországot és Európát rabláncra lehetett vetni, a megemlékezés lehetőségét is elvehetik, de egy valamit sem erővel, sem törvényekkel soha el nem vehetnek: a BECSÜLETET!
A kitörő hősök életük utolsó napján is megélték azokat az értékeket, amikért küzdöttek. Persze a mai, liberális világ "értékeivel" nézve sokan nem érthetik, nem tudják megérteni, mi hajtotta a védőket a kockázatos tett végrehajtására... De ezek az értékek évezredes múltra nyúlnak vissza, szemben a mai "értékekkel". És az, hogy ezek a hősökkel szálltak-e a sírba, vagy fennmaradnak, az már rajtunk múlik! Muszáj még egyszer Szálasi Ferencet idéznem: "Inkább hősként egy pillanatig, mint rabszolgaként egy életen át". A kitörés hősei, amikor úgy hozta a Haza érdeke, tettekké váltották a Vezető szavait. Ez örök példaként lebegjen, minden hazafi szeme előtt!
Ma, február 11-én kötelességünk emlékezni! Ez a nap is döntően a névtelen hősöké, akik nem törődve földi életükkel utolsó leheletükig küzdöttek a szabadságért. Erre kötelességünk emlékezni! És ezt nem vehetik el tőlünk! Aki csak tud, ma este gyújtson egy gyertyát: lobogjon a láng a dicső tett emlékére ugyanúgy, mind azért a jövőért, amit ők álmodtak meg, és amiért vérüket adták!
Nyugodjatok békében Európa HŐSEI!
Kitartás!
HunWarrior88
