2010. november 3., szerda

Baloldali Terrorszervezetek 4. rész - Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői

Nem is kellett sokat várnotok cikksorozatunk következő részére. A perui Fényes Ösvény után, tovább robogunk a Marxizmus ihlette halálbrigádok névsorán. Nem is megyünk olyan messze előző témánk alanyától, csak egy kicsit északabbra tekintünk. Így jutunk el a kokain, a gerillák és a drogbárók hazájába, Kolumbiába. Itt működik ugyanis a Világ egyik legrégebbi, legnagyobb, leghatékonyabb és máig működő terrorcsoportja, a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők, eredeti nevén: Fuerzas Armadas Revolucionarios de Columbia (továbbikban: FARC).


Hogy megértsük kialakulásuk lényegét, ismernünk kell Kolumbia történelmének bizonyos fejezetét. A heves vérmérsékletű Dél-Amerikában a háború és polgárháború egy teljesen hétköznapi jelenség. Ennek jegyében töltötték el a Spanyol Királyság fennhatósága nélküli évtizedeket is. Az ország egy igen egyszerű politikai szisztéma szerint működik. Vannak a konzervatívok, akik hihetetlen leleménnyel nevezték el magukat Kolumbiai Konzervatív Pártnak. Nekik nem csak a nevük, de a programjuk is teljesen egyszerű, olyan, mint minden más konzervatív irányzatnak. A másik nagy (őszintén mondhatjuk, hogy egyetlen) politikai mozgalom pedig a liberálisoké, akik szinte már ördögi kreativitással kollaborálva nevezték el magukat Kolumbiai Liberális Pártnak. Ennek a két pártnak a véres acsarkodása jellemezte Kolumbia történelmének 100 évét. 1953-1964 közötti katonai diktatúra azonban sok mindent megváltoztatott. A 11 éves diktatúra után a két párt békét kötött és a továbbiakban kézen fogva folytatta az ország irányítását és 4 évente felváltva kormányozták az országot. Ez a szociális kavalkád, ami két egymástól szöges ellentétben álló ideológia váltogatott uralkodása okozott, szülte közvetetten a FARC-ot. Alapítását 1966-ra teszik, amikor a Kolumbiai Kommunista Párt fegyveres szárnyának szánták a leendő terrorcsoportot.
Alapítója Manuel Marulanda („Biztos Kezű”), aki egy hat tagú titkárság élén vezeti mészárosait. Marundala 78 évesen, 2008-ban halt meg szívinfarktusban. A katonai parancsnok a második ember „Trofijo” mellet, Víctor Julio Suárez Rojas, alias Jorge Briceno („Mono Jojoy”). A katonai vezetőt 2010 szeptemberében a kormány csapatainak sikerült likvidálniuk. A hadsereg, a légierő és a rendőrség közös akciójában 30 repülőgép, 27 helikopter és 250 kommandós vett részt. Ez egy akár végzetes döfés lehetett a FARC szívébe. Mostanra a titkárság szinte összes tagja meghalt.

A FARC-ot tartották egykoron a világ legnagyobb méretű kommunista terrorszervezetének. Mára erejéből sokat veszített, köszönhetően az Amerika barát, Álvaro Uribe elnök (2002-2010) szigorú fellépésének és az ENSZ támogatásának. Nem is olyan rég, az ezredfordulón még 18 ezer tagot számolt a FARC, de jelenleg létszáma kb. 9 ezerre csökkent. Abban is egyedülállónak tekinthető, hogy óriási területek álltak rendelkezésükre, ugyanis Kolumbia 35-40%-t tartották teljesen az ellenőrzésük alatt. Szinte baráti kapcsolatban (2003 óta pedig szövetségese) áll a Kolumbiai Nemzeti Felszabadító Hadsereggel (ELN), akik szintén Lenin hatása alatt robbantgatnak. Itt azonban megjelent egy ellenséges jobb-oldali szerveződés, amit kizárólag a FARC önkényes és brutális viselkedése szült. Az érdekesség csupán annyi, hogy a Kolumbiai Egyesült Önvédelmi Erők (AUC) szintén rajta van a terrorizmus jegyzőkönyvében. Peruval ellentétben, ahol az önvédelmi szerveződés államilag támogatott volt (bizonyára emlékezték még a rondákra). Itt a szemet szemért, fogat fogért elv érvényesült és a nacionalista ellenállók hasonlóan destruktív alapokra helyezte szemléletüket, mint esküdt ellenségük. A hazafias AUC professzionalitása viszont elhanyagolható. A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a ’64 óta zajló kolumbiai polgárháborúban 200 ezer civil veszítette életét és, hogy ennek a 75%-a írható a „vaktában lövöldöző” AUC számlájára. De az továbbra is kérdés, hogy egy polgárháborúban ki számít polgári áldozatnak?



Bevételi forrásokhoz főként a kokaintermesztésből jut, de hasznos pénzekhez jut emberrablásokból, zsarolásokból és az ellenőrzésük alatt álló falvaktól bezsebelt adókból. A FARC tevékenysége több országra is kiterjed. Főként a környező országokra, mint Venezuela, Panama és Ecuador. Fegyver utánpótlásukat a Közép-Amerikai országokon keresztül hajóztatják be, mint Nicaragua és Salvador. A Szovjetunió bukása (vagy átalakulása) előtt, a kommunista blokk országai is támogatták a kolumbiaiakat. Irodákat tartanak fent viszont Mexikóban, Kubában és néhány meg nem nevezett európai országban. Mára a külföldi támogatók megcsappantak. Egyedül Kuba nyújt egészségügyi támogatást és szolgáltat politikai tanácsokat a FARC-nak. Nem tudni más szervezetekkel áll e kapcsolatban, de 2001 augusztusában az IRA két tagját tartóztatták le Kolumbiában, akik azért jöttek, hogy kiképzést kapjanak városi gerillaharcra és bombakészítési technikákra.


A FARC habár sokat veszített erejéből, még mindig az egyik legaktívabb kommunista terrorszervezet a világon. Hatalmukat nagy részben köszönhetik a drogtermesztésből befolyt dollár százmillióknak. Éppen ezért a kolumbiai csoport ideológiai hátteréről nem tudunk sokat, mert a drogháborúkról vált híressé főképp a ’90-es évektől. Ideológiai megroppanásukhoz köthető a Szovjetunió megszűnése is. Már nem állt mögöttük a mindent látó Nagy Testvér, ezért ők is megváltak az eredeti úttól és egyszerű bűnszervezetté süllyedtek.

Berzerker