A Vörös Brigádok mellett nyugodtan állíthatjuk, hogy a soron következő baloldali terrorszervezet, legalább akkora hírnévnek örvendett, mint olasz társa. Gondolom már páran rájöttetek, hogy ebben a cikkben az NSZK-s, RAF-ról (Rote Armee Fraction) van szó, avagy másik nevén a Baader-Meinhof csoportról.
Kialakulásához több előzmény is vezetett. Nyugat-Európában a 60-as, 70-es években eléggé forró volt a hangulat, szinte mindennaposak voltak a diáktüntetések, ahol nem ritkán halálos áldozatokkal is számolni kellett. Bátran állíthatjuk, hogy a baloldali diáktüntetések voltak a legnagyobbak és a legerőszakosabbak is. Ennek függvényében lépett fel a rendőrség is ellenük.
Így történt, hogy 1964. június 2-án, amikor Mohammed Reza Pahlavi, az iráni sah (Irán utolsó királya, híres volt a hidegháború alatt tanúsított Amerika-, és Izrael barátságáról) látogatott el Berlinbe. Látogatása azonban felkavarta az ellenzéki irániak és a német kommunisták békés lelkivilágát. Az egész napos összecsapásokban egy német diák életét vesztette. Ez óriási visszhangot keltett, és az amúgyis eldurvuló, kaotikus helyzet elkezdett tisztulni a vörösök fejében. 1968-ban Thorwald Proll, Gudrun Ensslin és Andreas Baader felrobbantott egy frankfurti áruházat. Hamar elkapták őket, de 14 hónap után szabadultak is. A másik kialakulásukat elősegítő tényező pedig egy baloldali diákvezető, Rudi Dutschke meggyilkolásához köthető. 1968-ban egy német nacionalista lap, a Deutche Natzionalzeitung-ban lehoztak egy cikket azzal a címmel, hogy: „Állítsátok meg Dutschkét! Különben polgárháború lesz!”. Április 11-én a vígan kerékpározó Dutschkéhez egy szimpatikus, rövid hajú fiatalember sétált, aki megkérdezte tőle, hogy ő-e Dutschke. A helyeslő válaszára főhősünk 3 golyót kapott a mellkasába. Ez már csak olaj volt a tűzre. A szervezet igazi megalakulása azonban Andreas Baader kiszabadításához köthető 1970. május 14-én, amiben egy szociális munkás életét vesztette. Habár a RAF nem tekinthető akkor szerveződésnek, mint a Vörös Brigádok, de legalább akkora hatást gyakorolt a társadalomra. Ez annak köszönhető, hogy az akkori német diákok elképesztően nagy számban értett egyet a RAF ideológiájával, azonban eszközeit elutasították. Persze ez nem gátolta meg őket abban, hogy tovább működjenek. Arab terroristák és a Kelet- Német Titkosszolgálat támogatásaiból fedezték az akcióikat. Egy palesztin szövetségesük, a Fatah jóvoltából, több tagjuk még katonai kiképzést is kapott Jordániában. Szövetségesek és az anyagi források bővében a RAF több rablást és bankrablást követett el. Az egyik legnagyobb, amikor 1970. november 22-én a Langgöns bei Giessen-i polgármesteri hivatalból kitöltetlen, vízjeles papírokat és hivatalos pecséteket loptak el. A Vörös Brigádokkal ellentétben, nem ideológiai céljaikat tartották szem előtt, hanem elkövettek sok olyan bűncselekményt is, amelyhez nem köthetőek a magasztos forradalmi eszméik. A német nép egyre inkább kezdett elhatárolódni a RAF-tól. Ekkor alapították meg Németországban a Terrorizmusellenes Különleges Bizottságot. Az egyre növekvő hajtóvadászatban 1971-ben 2 társukat le is lőtték a rendőrök. A vietnámi háborúra hivatkozva ekkor döntöttek arról, hogy komolyabban fogják venni azt, amit csinálnak és amerikai támaszpontokat fognak támadni. 1972. május 24-én bombamerényletet követtek el a frankfurti amerikai tiszti kaszinó ellen. Ilyen és ehhez hasonló több támadást hajtottak végre német és amerikai célpontok ellen. Ám június 7-ére elfogták több vezéralakjukat egy frankfurti garázsban, ami a RAF bombatárolójaként működött. A börtönben is aktívnak nevezhető vezetőség tagjai éhségsztrájkokkal nehezítették meg életüket, aminek azonban apróbb sikerei is voltak. Az egyik tag viszont belehalt az éhségsztrájkba, ami a szimpatizánsokat bosszantotta fel. 1974. november 10-én egy fiatalokból álló csoport a berlini legfelsőbb bíróság elnökét próbálta elrabolni, akit ellenállása miatt a helyszínen megöltek. A siker hiányában felbuzdulva 1975. február 28-án a berlini kereszténydemokrata párt polgármester jelöltjét rabolták el, akiért cserébe szabadon engedtek néhány terrorcselekményért letartóztatott kommunistát. Ezekben az időkben rengeteg támadást követtek el több német gazdasági és közéleti szereplő ellen is, mindegyiket azért, hogy a RAF többi tagját is szabadon engedjék. Megkezdődtek a külföldi támadások is a RAF tagokért folytatott kiszabadítási akciókban. 1975-ben 6 német bolsevik terrorista ment a stockholmi NSZK nagykövetségre, ahol túszokat ejtettek és követelték 26 társuk szabadon bocsátását. Süket fülekre találtak azonban követeléseik így hát nyilvánosan kivégezték a német katonai, majd a gazdasági attasét is. Később egy bombát is robbantottak, amiben egy terrorista életét vesztette és további 30 személy megsérült. A túszdráma után a menekülő vörösöket azonban elfogták a svéd rendőrök. Érdekesség, hogy az azóta többször alkalmazott „babakocsis-módszer” is a RAF-hoz tartozik, ezt szerte a világon alkalmazzák mind a mai napig. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy egy babakocsis nő lép az útra, aminek következtében a célszemély autójával fékezésre kényszerül, és a célpont járművét több pozícióból tűz alá veszik. Az utolsó nagyobb akció, ami szintén a RAF-hoz köthető, az a Mallorca-Frankfurt járat eltérítése volt, 1977. október 13-án. A követelés a szokásos volt, 2 török terrorista nevével megtoldva.
A túszdráma 5 napon át és 4 országban zajlott, aminek a német speciális alakulat, a GSG9 vetett véget Szomáliában, Mogadishuban (Egy mókás esemény is köthető ehhez, amikor Dubaiban szálltak le, az egyik túsznak a születésnapja alkalmából még tortát és fagylaltot is rendeltek a túszejtők). A hír hallatán a börtönben lévő RAF tagok öngyilkosak lettek, mint pl. Baader aki revolverrel lőtte magát fejbe (a börtönben).
Ám 1992-ben egy rendőr sikeresen beépült a szervezetbe, ezzel pecsételve meg annak működését. 1993. június 27-én mintegy 100 rendőr és kommandós támadta meg az éppen gyűlést tartó tagokat. A RAF utolsó akcióját 1993. március 26-án követték el, amikor elfoglalták a Weiterstadtban frissen felépített büntetés-végrehajtási intézetet, majd 200 kg robbanószerrel felrobbantották azt. A végszót egy 1998-ban, a Reuthershez küldött rövid levél jelentette, amiben ez állt:
„Közel 28 éve, 1970. május 14-én egy kiszabadítási akció során létrejött a RAF. Ma befejezzük ezt a projektet. A városi gerilla a RAF formájában immár történelem.”
Berzerker
