2010. június 30., szerda

Anti Drog napot tartottunk

Az ember sokat gondolkozik rajta, mi viheti rá más embertársait a drogozásra, hogy a halál eme alattomos formájáról tudomást sem véve döntse pusztulásba testét és elméjét. Az adott illető társadalmi helyzete, a kilátástalanság sokszor vezethet erre az útra, de a leggyakoribb talán a társaság miatti rászokás.
Kikerülni ebből a halálos útvesztőből nagyon ritkán lehet, ha az ember rászokik, könnyen elkaphatja a „futószalag”. A folyamat a kipróbálással kezdődik, de ez nem feltétlen egyszeri alkalmat jelent: a többféle szerrel kísérletezők több, akár tíz alkalommal is kipróbálják a különböző szereket. A rászokóknál olyan testi és lelki függőségek alakulnak ki, amik később a droghasználat abbahagyása után is elkísérhetik (pl. LSD használata esetén az úgynevezett FlashBack, amikor újra előjönnek azok a hallucinációk, amik egykoron a használatkor kergették ön és közveszélyes helyzetbe a fogyasztót). Az anyag beszerzése hamarosan a kiszorít minden más dolgot a használó életéből.....a család, a barátok, a szeretet hirtelen mind másodlagossá válik, elsődlegessé pedig a drog megszerzése. A közvetlen környezet persze sokszor észre sem veszi hogy baj van, talán már csak akkor, amikor nagy baj van, és még ekkor sem biztos, hogy tudják mivel tudnának segíteni a függőségben szenvedő személynek. A problémák kezelésére a függő a drogos társasághoz fordul általában, akik segíthetnek neki a problémái megoldásában. Ezzel párhuzamosan a drogos személy kizáródik minden más tevékenységből (iskola, munka stb.), ami eddig részét képezte az életének. A kiútkeresés közben gyakran próbálkoznak pl. esti iskola elvégzésével, vagy részmunkaidős állás betöltésével, de sajnos az idő múlásával ezekkel az illető felhagy. Az ún. drogkarrier végén két válaszút található meg: a szabadulni akarás és a droghalál, ami a drogosok körében jóval magasabb arányú(akár 6-8x is!), mint az azonos korosztály tagjai között. Nem csak maga a drog okozza ilyenkor az illető halálát, mivel a szervezet kritikus mértékben leromlik, így sokkal fogékonyabb más betegségekre, olyanokra is, amik alaphelyzetben egy egészséges szervezetre nem is veszélyesek. Nem ritkák a balesetek, erőszakos cselekmények általi áldozattá válás, túladagolás, és az öngyilkosság.
A szabadulni akarás félelmetes labirintusokba vezeti a drogfüggőt, gyakoriak a visszaesések, és az eredménytelen kezelések is. Ennek egyik oka lehet talán, hogy az orvosok és a terápiás szakemberek elkönyvelték magukban, hogy a drogról leszokni nem lehet, ennek következtében viszont így is állnak hozzá a probléma megoldásához. A másik az önsegítő csoportok hiánya, ami talán segíthetne a függőnek a leszokásban, mert olyan emberekkel találkozhatna, akik azt az utat járták végig amit neki is kell majd.....

2010.06.26. Kis csoportunkkal kezdtünk neki annak a szórólapos akciónak, amit alig pár nap leforgása alatt sikerült megszervezni. Az internetet böngészve sehol sem találtunk olyan rendezvényt, amely a Drogellenes Világnap alkalmából lett volna megrendezve, hozzánk hasonlóan csak 1-2 csoport rendezett kisebb megmozdulást. Ezek után úgy gondoltuk, mi magunk is a tettek mezejére lépünk, és próbáljuk meg felhívni az emberek figyelmét a drog veszélyeire. A drog világában mindig két fajta ember létezik: a veszélyeztetett és a veszélyeztető. Míg előbbi a gyenge akaraterő, és sok más egyéb dolog miatt szokik rá a kábítószerre, addig az utóbbi ezeket az embereket szemeli ki magának, s csinál magának busás hasznot a ronccsá válásuk, haláluk árán. Némi késéssel kezdtük meg akciónkat a Nyugatitól, egészen a Móricz Zsigmond körtérig haladva a villamos pályája mellett. Hűvös, szeles idő volt, nyoma sem volt a megszokott embertömegnek az utcán. Azért bőven volt alkalom a szórólapot osztogatni, a nagy többség kedvesen fogadta, alig akadt olyan ember, aki ne vette volna el tőlünk. Körülbelül 7-800 szórólapot osztottunk ki alig háromnegyed óra leforgása alatt, ennyi volt a rendelkezésünkre álló mennyiség. Utólag az ember elgondolkozik rajta, hogy megérte-e mindez: a ráfordított idő, pénz, és energia, hogy sikerült-e bárkire is hatni ezzel az akcióval. Ha akár csak egy ember is átgondolja az életét ezek után, én azt mondom, megérte! Nagyon fontos ebben a mai világban a kiállás azon elvek mellett, amik egy olyan társadalomért szólnak, amiben nincs helye sem a drogoknak (még a legenyhébbeknek sem!), sem azok terjesztőinek! A drog egy ugyanolyan manipulatív eszköz, akár a média, és a tömegbutításra alkalmas többi dolog az állam részéről. A birka tömeg beveszi, az okosabb ember pedig átlát a színfalak mögött, és a szemébe köp az ördögnek. Drog pedig azért van, mert az állam teret enged neki, teret AKAR neki engedni. Amíg nem a magyar nép társadalmi érdekeit, hanem idegen hatalmak kívánalmait tartják szem előtt, addig mindig is lesz olyan, aki beszállít, elad, és megvesz. Ennek kell gátat szabnunk ! Ha nem is fegyverrel vagy a puszta öklünkkel, ahogy a drogterjesztőknek kijárna, akkor az eszünkkel, és a figyelem felhívásával: A drog a gyenge emberek útja, az erősek nem kérnek belőle! A drog semmi olyat nem nyújt, amit tisztán, azok nélkül ne lehetne átélni, épp csak küzdeni kell ezekért a célokért! Aki nem küzd, nem talál kapaszkodót az életben, az eltűnik a süllyesztőben és soha többé nem tér vissza. Mindannyian küzdünk, nap nap után, vállt a vállnak vetve segítjük át egymást az élet keményebb részein. Ha nekünk megy, másnak miért ne menne? Nem vagyunk különleges emberek, mind próbálunk boldogulni a saját életünkkel, és eközben másokon segíteni, hogy minél többen ismerjék fel: ez a beteg rendszer semmi másra nem törekszik, csak hogy elpusztítson minket. Eljött az idő, hogy egymást felkarolva, egységesen szálljunk szembe a minket fenyegető veszélyekkel, s örök nyughelyére küldjük a sötétséget. Mi már elkezdtük a harcot..... TARTS VELÜNK!